2021. április 20 - A Kosárlabda története

 Sziasztok!

Néhány alcím:

Minden kezdet nehéz

Alkalom szülte

Unaloműzés

Az óra érdekesebbé tétele...

Olvassátok el az alábbiakat és a kosárlabda mai népszerűségét hasonlítsátok össze az olvasottakkal a naplóban pár mondatba.

A kosárlabdázás története

Az egyik ősnek tekinthető labdajátékot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek...

A mai értelemben vett kosárlabda 1891-ben született az Egyesült Államokbeli Springfieldben. Akkoriban dr. James A. Naismith (1861. november 6. - 1939. november 28.) volt a Springsfieldi Testnevelési Főiskola testnevelő tanára. Mint az iskola futballedzője azt a feladatot kapta, hogy találjon ki egy olyan érdekes játékot, amelyet a diákok a téli hónapokban tornateremben játszhatnak.

A véletlen segített: egy, a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor hivatták. Visszatérve látta, hogy tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék tervezete.

Naismith az alábbi öt alapelvből indult ki, amikor a játék szabályait megalkotta:

1. A játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák.
2. A játékosok nem futhatnak a labdával.
3. Bármelyik játékosnak joga van a pályán tetszés szerinti helyet elfoglalni.
4. A játékosok között ne legyen erős személyi érintkezés.
5. A labdát "a vízszintesen nyíló kapuba", kosárba kell dobni, amelyet a játékosoknál magasabban kell elhelyezni.

A játék bemutatásához két fából készült barackos kosarat felszereltetett a tornaterem erkélyére. A kosár magassági elhelyezése az erkély magasságából adódott, és ez a 10 láb (3,05 méter) olyan tökéletes gyűrűmagasságnak bizonyult, hogy a mai napig sem változott. Az első mérkőzést 1891. december 21-én a javíthatatlanok osztályának 18 diákja futball-labdával játszotta. A labdabirtoklónak pattogtatni kellett a labdát miközben szaladt. A portás egy létrán ült, hogy kivegye a kosárból a labdát, ha valaki kosarat ért el. Sok dolga nem akadt, mert a meccs végeredménye 1-0 lett.

Az új játéknak nagy sikere volt. Naismith később 13 pontban rögzítette a kosárlabda játékszabályait, melyben elsődleges szempontnak tartotta, hogy a játékban inkább az ügyesség domináljon, mint a nyers fizikai erő. A szabályokat a Triangle (Háromszög) magazin 1892. január 15-i számában közzé is tették New Game (Új Játék) címmel.

AZ ELSŐ 13 SZABÁLY

1. A labda bármely irányba dobható egy vagy két kézzel.
2. A labda üthető bármely irányba egy vagy két kézzel (sohasem ököllel).
3. A játékos nem futhat a labdával. A játékosnak arról a helyről kell eldobnia a labdát, ahol elkapta; engedmény tehető annak a játékosnak, aki futás közben kapja el a labdát.
4. A labdát kézzel kell megfogni. A labda tartására a karok vagy a test nem használható.
5. Tilos az ellenfelet bármilyen módon vállal vagy kézzel lökni, megfogni, gáncsolni vagy ütni. A szabály megsértéséért első alkalommal személyi hibát kell ítélni, a második alkalommal a következő kosár eléréséig a játékost ki kell állítani a játékból, vagy abban az esetben, ha nyilvánvalóan sérülést akart okozni ellenfelének, akkor az egész játékból ki kell zárni, és a helyére csere sem állhat be.
6. Személyi hibának számít a labda ütése ököllel, illetve a 3., 4. pontbeli, valamint az 5. szabályban leírtak megsértése.
7. Ha bármelyik csapat három egymást követő személyi hibát követ el, úgy számít, mintha a másik csapat kosarat ért volna el. (Egymást követő azt jelenti, hogy eközben a másik csapat közben nem követ el személyi hibát).
8. Kosarat akkor érnek el, amikor a labdát a földről a kosárba dobják vagy ütik, és az a kosárban marad, feltéve, hogy azok, akik a kosarat védik, nem érintik, vagy mozdítják meg a kosarat. Ha a labda a kosár szélén van, és az ellenfél megmozdítja a kosarat, akkor a kosár érvényes.
9. Amikor a labda határvonalon kívülre kerül, akkor az a játékos dobhatja be a játéktérre, aki azt először megfogja, vitás esetben a játékvezető dobja be a játéktérre. A bedobásra 5 másodperc áll rendelkezésre. Ha a játékos ez idő alatt nem végzi el a bedobást, akkor az ellenfélre száll át a bedobás joga. Ha bármelyik csapat szándékosan tovább késlelteti a játékot, a második játékvezető személyi hibát ítél ellene.
10. A második játékvezető feladata, hogy a játékosokat figyelje és jegyezze a személyi hibákat, és értesítse az első játékvezetőt, amikor egy csapat a harmadik egymást követő személyi hibáját követte el. Az ő feladata, hogy kizárja az 5. pontban vétkesnek talált játékosokat.
11. Az első játékvezető feladata a labdát figyelni. Ő ítéli meg, hogy mikor van a labda játékban, határvonalon belül, melyik csapat hozhatja játékba, valamint ő méri a játékidőt. Ő (téli meg a kosarakat, és számon tartja az eredményt, azokon a feladatokon túlmenően, amelyek természetes feladatai az első játékvezetőnek.
12. A játék kétszer 15 perces félidőkből áll, közte 5 perces szünettel.
13. Az a csapat a győztes, amelyik ez idő alatt több kosarat ér el. Abban az esetben, ha az eredmény döntetlen, a játék – a csapatkapitányok egyetértésével – folytatható a következő találat eléréséig.

Az első közönség előtti mérkőzést 1892. március 2-án játszották a springfieldi iskola tanárjai és diákjai. A több mint kétszáz néző előtt a diákok 5-1-re verték a tanárokat. Nem sokkal ezután a játékot bemutatták Mexikóban, ezzel megkezdődött a kosárlabda világot meghódító körútja. Ugyanebben az évben a hartfordi Lew Allen drótvázas kosarat készített, ezzel helyettesítették a barackos kosarakat.